Ha tehetém, sírnák és nevetnék, de a legutóbbi hold-fogyatkozás óta, nem tehetem meg ezeket a dolgokat. sétálok az esőben, esernyővel a kezemben, mintha zavarna az esőcsepp, de már ez sem zavar, csak beleolvadok a környezetbe. Nincsenek barátaim, nem beszélnek velem, és én sem velük. Néha éhezem, de akkor csak állathust eszem... Emlékszem arra a napra.. A sikátorban voltam.. 5 fiu nevetgélt egy körben. majd megláttak, és körül vettek. semmi esélyem nem volt. Egy barna haju fiu átváltoztatott. néhány percig kinlódtam, majd minden megváltozott jó és rossz értelemben.
A denevér átalakulás csak legenda. Térjünk vissza a jelenbe.
A napfényt kerülöm, mert a városba elég gyakran jár olyan hir hogy vámpirok vannak itt.
Amikor sétáltam az esőben megláttam őt. Aki átváltoztatott, igy megkérdeztem tőle:
- Álj meg, miért tetted ezt velem? nem ártottam nektek semmit, te mégis átváltoztattál!
- Figyu, sajnálom , ilyenek a vámpirok..Den vagyok..
- Ja, ezt nemtudtam, bocsi, én Emily vagyok, és azthiszed hogy enyivel elfelejtem az egészet? vámpirok vámpirokat ölnek, szerintem menny el.
Pillanatokat alatt eltünt. tovább sétáltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése